Lord North III. György brit király miniszterelnöke 1772-73-ban javítani kívánta a Brit Kelet-indiai Társaság anyagi helyzetét. A bevételekre nagy szüksége volt a Társaságnak, ugyanis az indiai éhínség és az európai piac relatív gyengesége miatt csődközeli helyzetbe jutott. Ezért módosított a teakereskedelem mechanizmusán: addig ugyanis az Indiából érkező élvezeti cikket Londonban kötelezően aukcióra bocsátották, a közvetítők pedig saját hasznuk érdekében tovább emelték a tea árát. Az 1773. április 27-én elfogadott Tea Act viszont lehetővé tette, hogy a Brit Kelet-indiai Társaság közvetlenül forgalmazhassa a gyarmatokra a teát. Ez a módosítás elvileg még a gyarmatok lakosságának is jó lett volna, hiszen ez által a tea ára olyan szinten csökkent, hogy versenyképes lett a holland csempészekkel szemben is. Ezzel a brit kereskedők olcsóbban árulhatták a teát, mint a helyi kereskedők.
Abban, hogy ez a “rebellis gyarmatoknak” is megfelelő lesz csalódnia kellett Lord Northnak. Ugyanis a teaadó csak egy része volt a sérelmeknek. Nyugodtan mondható, hogy a teaadó elvi kérdés volt, a Brit Kelet-indiai Társaság privilegizálása, illetve egyes helyi tisztviselők – például Thomas Hutchinson massachusettsi kormányzó – részesedése a kereskedelemből pedig még inkább felbőszítette a gyarmati lakosságot. A gyarmatok lakossága inkább fogyasztotta a drágább, csempészett teát, s bojkottot hirdettek a Brit Kelet-indiai Társaság árui iránt. 1773 során például Philadelphia és New York előtt is visszafordították az angol hajókat, Charlestonban pedig utóbb a kikötőben rohadt el az értékes rakomány.
Mindezen események, valamint a korábbi 1770-es bostoni sortűz vezettek a Bostoni teadélutánnak nevezett eseményhez, amely az Amerikai függetlenségi háború kezdete lett.

MÁSODIK KONTINENTÁLIS KONGRESSZUS
HOLLAND KELET-INDIAI TÁRSASÁG